Húszas éveim elején volt egy munkahelyem, amit nagyon szerettem. Három negyven feletti kolléganőm volt, sokat tanultam tőlük, sok dolgot mondtak, amin csodálkoztam és sok mindent, ami számomra teljesen érthetetlen volt. Számtalan mondatuk ma is él a fejemben.

Akkor nem értettem például azt, hogy hogyan lehet egy szilveszter éjszakát otthon, az ágyban, tévét nézve eltölteni? Az nem dögunalom? Vagy hogyan lehet egy nőnek ennyi lapos talpú cipője? Akinek erős, szép haja van miért csináltat rövid frizurát? 

De leginkább az volt, ami foglalkoztatott, hogy vajon negyven után már engem sem fognak érdekelni a ruhák, a divat és az, hogy hogy nézek ki? 

Egyikük egyszer azt mondta: "Jól teszed, legyél is csinos, a divat neked való, meg az ilyen fiatal csajoknak. Nem nekünk. Nekünk már mindegy miben járunk, minket már nem nézegetnek."

Ez rémisztő volt. Te jó ég! Tényleg ilyen rossz lesz majd, ha már betöltöm a negyvenet? Vajon a férfiak már észre sem fognak venni?

Hát ez is eljött, negyven múltam. És nem érzek semmi hasonlót sem! Még mindig imádom a ruhákat, néha órákig készülődök egy csajos este előtt, sok cipőt veszek és utáltam a rövid frizurámat. És megnéznek a pasik!

Mert a férfiak igenis megnézik a negyvenes nőket is! Csak másképp. És mások. Más korosztály.

Minket nem a vagány húszasok bámulnak, akik annak idején elég egyértelműen a tudomásunkra is hozták véleményüket. Feltűnő bámulás, beszólás. Gátlás nélkül oda is jött némelyikük, hogy megismerkedjen velünk.

Nos, ez a stílus egy negyven- ötven körüli férfitől, lássuk be, idétlen lenne. Attól még persze a mi korosztályunk férfi tagjai sem lettek vakok, továbbra is megnézik a vonzó, csinos nőket. Csak visszafogottabbak lettek. Mi meg határozottabbak és magabiztosabbak. Ez is visszatartja őket attól, hogy közeledjenek. Meg ott van az a tény, hogy legtöbbjük nem is akar közeledni, mert megállapodott, biztos kapcsolata, felesége, családja van. Ettől még észreveszik, ha vonzó nő kerül eléjük. Diszkréten nézelődnek is. Nincs ebben semmi rossz. 

"A vonzó, csinos nők nem feltétlenül a negyvenesek. A férfiakat a fiatal nők hozzák lázba, nem?"

Hahó, Hölgyek!! Ébresztő!!

Akkor, ha a fiatalság ennyire fontos, sőt elegendő is, hogy egy férfi hasra essen egy nőtől, akkor miért nincs minden fiatal, húszas vagy harmincas csajszinak párja?

Mert nem csak a kor számít. Legalábbis nem minden férfi szemében a legfontosabb tényező. ( Most ne a szerencsétlen, kapuzárási pánikkal küzdő pasik véleményét vegyük alapul, akik a feleségüket tinilányokra cserélik. Ők röhejesek.)

A kisugárzás, a magabiztosság, a vidám, pozitív személyiség. Ezek a fontosak! Tudod: amit te gondolsz magadról, azt fogja a környezeted is visszatükrözni feléd! Tehát, ha folyton azon jár az eszed, hogy öreg vagy és senkinek sem tetszel, akkor ez így is lesz.

Persze, ott vannak a ráncok, a narancsbőr, ősz hajszálak és súlyfelesleg. Első jó hír: a férfiak nem veszik észre a narancsbőrt. Sokuk azt sem tudja, mi az. Az ősz hajszálak eltüntethetők. Súlyfeleslege manapság pedig egyre több embernek van, sok fiatalnak is. Marad egy feladat: barátkozz meg a ráncaiddal. A korunkbeli férfiaknak is van. Ettől nem vagy kevésbé vonzó.

Legfontosabb, hogy a saját bőrödben érezd jól magad és ne tegyél kétségbeesett lépéseket önmagadat sokkal fiatalabbként tálalni. A nagyon mély, de ráncos dekoltázs nem szexi. Taszító inkább. Mint a túl sok smink. Meg van még pár dolog, ami nem az igazi negyven után. Sok oldal foglakozik ezzel, érdemes utána olvasni. Mi nők vagyunk, nem tinilányok. Ez fontos.

Próbáld ki, menj el úgy otthonról, hogy ma pozitív leszel. Mosolyogj sokat, nevess és tudd, hogy jó nő vagy. Csak már majdnem elfelejtetted! Rá fogsz jönni, milyen jó, hogy csak majdnem!