Több embertől is hallottam mostanában, sőt még a kedvenc reggeli rádióműsoromban is szóba került a 40. születésnap dilemmája. A misztikus, lehangoló, szörnyűséges dátum. Avagy a fordulópont, a „B oldal kezdete”, az önmagunkkal való elszámolás kora.

Van, akit már maga a tény elszomorít: „40 lettem…Most már az öregedés kezdődik?”

Van, akit elgondolkodtat ez a szám: Mihez kezdjen? Család, egzisztencia, karrier rendben. Most a régi álmok megvalósítása kezdődjön? Vagy dőljön hátra és egyszerűen csak élvezze munkája gyümölcsét?

Sokan kezdenek új dolgokba, néhányan egészen átformálják az életüket, olyan dolgokba vágnak, ami azelőtt elképzelhetetlen volt számukra.

És ott vannak azok az emberek, akiket ez a szám, és a tény, hogy betöltötték a negyvenet, nem különösebben érdekel. Akik előtte is megtalálták azt, ami számukra fontos, amitől teljes az életük, és ez most sincs másképp. Nem gondolják túl a dolgot. Elégedettek. 40 ide, vagy oda.

Őket hívom  „Jó példák”-nak.

Semmi különöset nem tesznek, egyszerűen jól érzik magukat. Nekik a kor tényleg csak egy szám!

Őket mutatom be poszt sorozatomban, mert számomra ők azt üzenik, hogy a mai 40 tényleg az új 30! A mai negyvenesek fiatalosak, életvidámak és elégedettek. Csak hozzáállás kérdése az egész.

Első szereplőm Zsolt, aki több szempontból sem a „tipikus” (legalábbis a régebbi, szterotipia szerinti) negyvenesek életét éli. Több évig dolgozott egy budapesti szállodában, majd tavaly nyáron, hirtelen ötlettől vezérelve feleségével és kislányával kiköltözött Angliába.

Az ott kialakított életmódjába, napi rutinjába azonban egy dolgot mielőbb igyekezett beilleszteni: az edzést. A sport, a testépítés szinte megszakítás nélkül, tizenéves kora óta része az életének.

Pár éve megtalálta benne azt az irányt, amely leginkább közel áll hozzá. Fekvenyomó versenyeken indul, melynek legutóbbi állomása, a Magyar Professzionális Erőemelő Kupa, Egerben került megrendezésre.

Hazautazott és nevezett.

Elkísértük, megnéztük, drukkoltunk és nagyon élveztük! A versenyen nők, férfiak, fiatalabbak és idősebbek is nagy számban indultak.

Miért pont a fekvenyomás lett a te sportod?

• Régóta járok már edzőterembe és mindig is ez a rész volt a kedvencem. Edzőtársaim hívták fel rá a figyelmemet, hogy vannak ilyen versenyek. Miért nem indulok az egyiken? Gondoltam, miért is ne? Beneveztem egy házi versenyre. És megnyertem.

Szép eredmény elsőre! Milyen volt a folytatás?

• Az utóbbi két évben 5 versenyen indultam, ebből négyszer lettem aranyérmes, ezekből kétszer abszolút kategóriában is 3. helyen végeztem. Ez azt jelenti, hogy a korcsoportomban az összes induló közül – tehát nem csak a saját súlycsoportomban- lettem a harmadik legjobb.

 Milyen gyakran edzel? Egy ilyen megmérettetéshez gondolom, formában kell lenni folyamatosan.

• Igen, nagyon fontos a jó kondíció, hetente legalább ötször, néha hatszor is edzek. De nem csak a verseny miatt persze. Ez egy életforma. A kihagyás valóban sokat számít, a kiköltözéskor sajnos ez elkerülhetetlen volt nálam. Ezt a kihagyást most éreztem ezen a versenyen. Nem a csúcsformámat hoztam, ezért a 4. hely.

Ez sem rossz teljesítmény! Mit szól hozzá a családod?

• A feleségem és a kislányom (aki már nem is olyan kicsi, hiszen 13 éves), büszkék rám és támogatnak. Kiköltözés után ők előbb hozták fel a témát, hogy menjünk edző termet keresni, mint én. A nővérem és a húgom pedig rendszeresen jönnek a versenyeimre és párjaikkal együtt drukkolnak nekem.

Bizonyos kor után a szervezet másképp reagál már, mint fiatalabb korban. Például nehezebben regenerálódik. Igaz? Ez mennyiben számít a felkészülésben?

• Igen, ez valóban így van. Azonban a versenyeken nem csak súly-, hanem korcsoportok is vannak. Egy korcsoporton belül pedig mindenkinek ugyanúgy kell számolnia ezekkel a kis „nehézségekkel” :)

Meddig lehet ezt a sportot csinálni? Van korhatár? Akár versenyeken, akár önmagad által felállított?

• Ezt mindenki addig csinálja, amíg jól esik neki. Ez szó szerint értendő! Egy esetleges sérülés miatt van, hogy valaki befejezni kényszerül, de itt Egerben is láthattatok több olyan indulót, aki 50, 60 sőt 70 feletti korosztály. Amíg élvezi az ember, addig csinálja.

És valóban!

Tényleg láttam versenyzőket minden korosztályból, akik éppen úgy készültek, melegítettek és hibátlanul teljesítették is kitűzött célt. Az 50 év körüli korosztályban is többen fantasztikus teljesítményt produkáltak. De olyan induló is sikerrel szerepelt, aki 60-70 év körüli lehetett.

És ők készülnek rá, folyamatosan edzenek a versenyek között, formában tartják magukat.

Mert így is lehet élni!

40, 50 vagy akár 60 felett is.

Szóval drága, kesergő negyvenes kortársaim: nem az a lényeg, hogy mennyi az a szám! Hanem az, hogy milyen felfogással éljük az életet!

Vegyünk róluk példát. Sokan vannak.

Legközelebb pedig egy hölgyről írok, aki szintén egy jó ellenpélda arra, hogy a 40 felettiek „öregek”, „bánatosak” és nem tudnak jól kinézni.